, (kan-ász) fn. tt. kanász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Pásztorember, ki disznókat őriz, legeltet. Nevét a nyáj fejétől a kantól kölcsönözte. Máskép: kondás, v. disznópásztor. Bakonyi kanászok. Falu kanásza. Urasági kanász. Kürtöl, kihajt a kanász. Káromkodik, mint a kanász. Czifra szürös kanászok. Midőn kanász a mezőn a botjával játszik, úgy leüti a sűdőt, csak a füle látszik. (Kanászdal.). Átv. ért. jelent durva, nyers, vad betyár embert.