, (kam-faru) össz. mn. Székely és tiszavidéki tájszó, s oly lóról mondják, melynek fara hirtelen lecsappan; csapott faru. E szóban a kam horgas meghajlást jelent. A kiejtésben az m az f előtt néha n-nek hallatszik. Származhatik kan főnévtől is, amennyiben ennek is hirtelen csappanó fara van.