, fn. tt. kámfor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. Keleti cserjenövény mézgája, melynek igen erős szaga s hathatós gyógyereje van, az arab-persa káfúr szótól, maláji nyelven: kápúr, hindostánul: kápura, szanszkritul: karpúra; a héber nyelvben kopher am. szurok. Újlatinul: camphora, francziául: camphre, németül: Kampher v. Kampfer stb.