, (kal-ó-oz) fn. és nm. Gyöke kal, s rokon a kaland, kalaúz, kalézol szókkal. Jelent általán oly személyt, ki ideoda bolyong, csavarog, csatangol; különösen tengeri rablót, ki a tengeren bolyongva az utasok különösen kereskedőhajók után leselkedik, s azokat kifosztogatja.