, KALAÚZ, (kal-a-uz = kal-ó-oz, törökül kulavuz v. kïlavuz, v. kïlaghuz) fn. tt. kalauz-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyöke az ideoda járást, bolygást jelentő kal, s rokon a kaland, kalaj, kalézol stb. szókkal. Jelent oly embert, ki valamely ismeretlen, járatlan vidéken utazókat, bolyongókat, mint útmutató vezet. Kalaúz után nem mesterség eltalálni akármely ismeretlen helyet. (Km.) Átv. ért. jelent könyvet vagy értekezést, mely bizonyos tudomány titkaiba vezet. Pázmán Péter kalaúza.