, (kal-isz-ta-al) önh. m. kalisztál-t. Gyöke az elhajlást, s hajlongó mozgást jelentő kal. Mondják a kerékről, midőn agya megtágulván ideoda inog, biczeg. Vasvármegyében divatos tájszó. Mondják emberről is, ki lábait összedörgölve vagy befelé forgatva jár.