, (kal-it-ka) fn. tt. kalitkát. Úgy látszik, rokon a kalafa és kaloda szókkal, mennyiben ezekbe emberek, amabba pedig állatok különösen madarak záratnak. Kalit vagy kalitka csakugyan am. zárhely, rekesz vagy rekeszül szolgáló rácsos eszköz, melyben az elfogott vad, vagy szabadabban élni szerető állatokat, madarakat tartogatni szokták. Vas kalitka. Fa kalitka. Az oroszlánt, tigrist kalitkában tartani. Kalitkába zárt kis madár. A vad madár is megszokja a kalitkarekeszt. (Km.). Átv. tréfás ért. jelent igen szűk házat vagy szobát. Ez nem is szoba, csak kalitka. Képes beszédben jelent zárhelyet, börtönt. Máskép: kaliczka, a székelyeknél galiczka is.