, (kal-aj) mn. tt. kalaj-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyöke a tétova s a görbe utakon járást jelentő kal, képzése olyan mint a dévaj, szilaj szóké. Jelent csavargót, bolygót, kalandozót, kalézolót. Szép hangzata miatt megérdemli, hogy elavult állapotából ujra divatba hozassék.