, (kalap-a-al) áth. és önh. m. kalapált. 1) Valamit kalapálva csinál, készít, alakít, ver, üt. Ócska szántóvasból csoroszlyát kalapálni. Kerékvasat, marokvasat, derékszeget kalapálni. 2) Kalapácscsal kopogást, zörgést csinál, mint faluhelyeken a zsidók szoktak, midőn a kapukat kalapácscsal verik, hogy az illetők zsinagógába menjenek. Korán reggel kalapálnak a kovácsok.