, (kák-og) önh. m. kákog-tam, ~tál, ~ott. Varju vagy holló módjára kiált, kák kák hangon szól. Kákognak a varjúk, hollók.
"Így kákognak a hollók, ha sas jün közikben."
Zrínyi.
Köznyelven átv. ért. am. sokat beszél haszontalanul vagy értetlenül. Ne kákogj már annyit.