, (kaj-ol-ó) mn. tt. kajlát. Gyöke a görbét jelentő kaj, melyből lett kajol v. kajlik am. hajol v. hajlik. Általán mondjak görbére hajló sudaras testről, különösen szarvakról, melyek befelé görbednek; a kifelé hajló szarvat pedig csákónak nevezik. Kajla tehén, ökör. Kajla bajusz, melyet befelé pederítenek. Kajla fülű, kajla szarvú. Rokon hozzá a hasonló értelmű kula, (tehén). Egyébiránt némely tájszokás szerént lefelé görbülőt is jelent, p. o. kajla kalap, melynek karimája csurgóra áll. Általán a rendetlen, szabálytalan görbének tréfás, csúfos neve.