, (kakas-szó) ösz. fn. Általán a kakas hangja. Különösen kukorikolás éjnek idején, éjfél után, és hajnal felé, mely a mezei lakosoknak mintegy óra gyanánt szolgál. Első, második, harmadik kakasszó. "Vigyázzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el a háznak ura: estve-e vagy éjfélkor, nagy kakasszókor, vagy reggel." (Márk. 13. 35.) Kakasszavakoron. (Pesti Gábor).