, (kagy-ol-ó azaz takaró; a hellén χοχλíας, χóχλος, s latin cochlea igen közel rokonok vele) fn. tt. kagyló-t. 1) Tekergős héju csigafaj. Tengeri kagylók. 2) Maga azon rovatos, és csavaralakú teknő, mely ezen csigafajnak hajléka. 3) Átv. ért. csavaros henger, pl. a szőlősatukban. Máskép különféle vidékek szokása szerént: kágyiló, kágyilló, kagyó, kágyu, kágyula.