, v. JOGKÉRDŐ, Szent László III. végzeménye 13-ik fejezetében eléjön jokergech, más irásmóddal: joccerdech és joccerdegh, s így értelmeztetik: rerum fugitivarum collector, melyet kivált az utóbbi irásmód után legalkalmasban jok-kérdő- azaz jogkérdő-nek olvashatunk; t. i. a két cc = két kk s végül a ch vagy gh csak erős lehelet jele, mely a szók végén régibb irásokban, különösen pedig a Debreczeni Legendáskönyvben számtalanszor eléjön. Jogkérdő tehát annyit jelentett mint jogvizsgáló, ki miként a törvényből látható, a bitang marháknak sőt szökevény embereknek is (fugitivorum hominum) öszvefogdosásával, szedésével foglalkodott, tehát mintegy a majdan sajátjokat kereső tulajdonosok joga után tudakozódott, vagyis azok jogát vizsgálgatta ha alapos-e vagy sem; az uratlan marhák a törvény szerént felosztatván. A régi halotti beszédben is eléjön jochtat azaz jogtat vagyis igtat. Némelyek, pl. Szegedy János a Corp. jurisban jókergető-nek olvassa, s talán ehez jobban közelitőleg írja jokergech-nek de Zsámbóky a magyar Corpus juris első kiadója, joccerdech-nek írta.