, (jobb-kéz) ösz. fn. Kéz, melylyel rendesen müködni, dolgozni, pl. irni, szerszámot, fegyvert forgatni, enni, ütni, dobni stb. szoktunk. Jobbnak mondjuk, mivel a bevett szokás, és nevelés szerént leginkább azt gyakoroljuk, s a gyakorlat által ügyesebbé teszszük, mint a másikat, melyet aránylagos ügyetlensége miatt balnak (rosznak) nevezünk. Régente: jog kéz. l. JOG. Jobb kézzel megragadni a ló kantárát. Jobb kéz felől ülni. A mit jobb kézzel adott, balkézzel visszaveszi, (km). Átv. ért. segédszemély, ki nélkül egy másik alig tud valami fontosabb ügyet véghez vinni. Sok főurnak és hivatalnoknak jobb keze a titoknok. Ő volta főispánunk jobb keze.