, (jelěn-lét) ösz. fn. Állapot, midőn bizonyos helyen személyesen ott vagyunk. Jelenlétemben történt. Ennek az illetők jelenlétében kell történnie. A te jelenlétes nem szükséges. Átv. ért. lélek jelenléte am. készség vagy tulajdonság, melynél fogva valaki mindenféle viszontagságok, és események alkalmával öntudatát megtartja, zavarba nem jön, s eszének és lelki erejének hasznát venni képes.