, (jó-akaratú) ösz. mn. Ki jót akar, kinek jó akarata van. Dicsőség Istennek a magasságban, s békeség a földön a jóakaratú embereknek. (Bibliai mondat). Különösen, aki készséget tanusít, mások kivált felsőbbek szándéka, kivánsága teljesitésére, és teljesítésében.