, fn. tt. jeneszter-t, tb. ~ěk. A két falkások seregébe és tízhímesek rendébe tartozó cserjenem; csészéje aszottas hártyaszélü, hímszálai mind öszvenőttek, s a magzathoz ragadnak, bibéje az anyaszáron végig fekszik, fölül szőrös. (Spartium). A latin genista szóból, honnan lett az olasz ginestrea, s német Ginster is.