, (jel-ěz-ő) mn. és fn. tt. jelzőt. 1) Általán ami jelez. 2) Különösebben mint főnév a nyelvtanban a főnévnek valamely minőségét jelentő melléknév, mely rendesen előtte áll, pl. a ,nagy és ,szent király, a ,dicső Hunyadiak; de kivételesen, nagyobb nyomatosság végett utána is jöhet: az emberekben a ,gyarlókban ne bizzál. (Attributivum.)