, (jobbágy-ság) fn. tt. jobbágyság-ot, harm. szr. ~a. 1) Jobbágyok öszvege; jobbágyi testület, jobbágyokból álló nép. Földmivelő jobbágyság. Várjobbágyság. Az első kuruczháboruban a jobbágyság nagyobb része fellázadt. A jobbágyság terhein segiteni. 2) Jobbágyi állapot. Sanyarú jobbágyságban élni.