, (jel-es, finnül jalo); mn. tt. jeles-t v. ~et, tb. ~ek. Aki, vagy ami tulajdon értelemben vett jellel van megkülönböztetve pl. jeles fa, melyre az erdőn valamely jelt vágtak, vagy kötöttek; jeles arczú ember, kinek arczán valami rendkivüli folt, vágás, seb, stb. látszik; érdemjeles vitéz, kinek érdemjele van.