, JOBBÍTHATLAN, (jóbb-ít-hat-[-at]-lan) mn. tt. jobbithatatlan-t, tb. ~ok. 1) Akár anyagi akár erkölcsi tekintetben annyira megromlott, hogy jobbítani nem lehet rajta. Jobbíthatlan eczetes bor. Jobbíthatlan gonosztevő. 2) Oly tökéletes a maga nemében, minél fogva jobbá tenni nem lehet. Határozókép: jobbíthatlanul, meg nem jobbíthatva.