, (jel-ěn-t-ő) mn. tt. jelentő-t. 1) Aki, vagy ami valamit jelent, valamiről tudósít, valamit hirdet, valamit előre mutat, tudat stb. Háborut jelentő hirek. Telet jelentő tünemények. Betegséget jelentő kórjelek. 2) Hirdető. Itéleteket jelentő falragaszok. 3) Bizonyos értelemmel biró. Egy fogalmat jelentő szó. Cselekvést, szenvedést, állapotot jelentő ige. Tárgyat jelentő főnév. 4) Nyelvtanban: jelentő mód-nak mondjuk, mely által az alany és állitmány közti viszonyt, minden egyébtől függetlenül, úgy a mint az valójában létezik vagy létezett, vagy létezni fog, fejezzük ki.