, (jel-ěn) ih. 1) Most, és ezen helyen. p. Jelen vagyok. 2) Akármely határzott időben és helyen Jelen voltam a közgyülésen. Minden ülésben jelen leszek. Kik voltak jelen a minapi hadgyakorlaton? A ki nem volt az iskolában jelen, irassék föl. Úgy látszik, hogy itt az ěn tulajdonkép nem a módot jelentő határozó, hanem inkább állapitó képző, s jelěn vagyok am. az adott, vagy határozott jelre itt vagyok, épen úgy, mint ezen mondatokban: helyěn vagyok, résěn van a füle. Miért itten állandóbban zárt ě-vel irandó.