, JELIGE, (jel-íge) ösz. fn. 1) Ige, vagy mondat valamely szellemi mű homlokán, mely rendesen a mű tárgyára, annak czéljára, vagy a szerző egyéni gondolkozás-módjára vonatkozik, ilyen a Zrinyi Miklós-féle ismeretes jelíge: Ne bántsd a magyart. 2) Ige, vagy mondat, melylyel a pályairók meg szokták jelölni az illető bírákhoz benyujtandó müveiket, és az ezeket kisérő, s neveiket rejtő zárt leveleiket.