, (jel-ěn-és), fn. tt. jelěnés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Elétünés, láthatóvá, érezhetővé levés bizonyos helyen és időben. 2) Különösen rendkivüli tüneménynek elétünése. Álomi jelenések. Megholtak lelkeinek jelenése, megjelenése. Angyali jelenések. Úrnak jelenése. Használtatik, ámbár nem szabatosan, jelenet helyett is, p. Szent János apostol jelenése (apocalypsis) 3) A szindarabokban a felvonásnak egy egy része, mely új szereplő személyek hozzájárulása, vagy elmenése által határoztatik meg. Az első felvonásnak ötödik, hatodik jelenése. Egyébiránt ezen szó, inkább a szereplő személyek részletes működését jelenti, s maga a felvonás része szabatosabban szólva jelenet.