, (jel-ěn-ség) n. tt. jelěnség-ět, harm. szr. ~e. Általán állapot, melyből valami kitünik, s mely által valami tudomásra jut, különösen 1) Maga azon jel, melynél fogva valaminek elétünte tapasztalható. A tántorgó járás egyik jelensége a részegségnek. 2) Azon jel, mely valaminek bizonyitásaul szolgál. Több jelenségből kitünik, hogy ő követte el a gyilkosságot. 3) Előjel, mely valami történendőre mutat. A balatoni révészek a közeledő szélvész jelenségeit ismerik. 4) Gyógytanban a betegség körül mutatkozó változások, melyekből annak állapota, módosulása, fokozata stb. kitünik; szabatosabban: kórjel. 5) Szellemi, és természeti, rendes, és rendkivüli tünemény. Mennyei jelenség. Légköri jelenségek. Földi jelenségek. Jelenségek a napban, holdban, csillagokban.