, (jég-törő) ösz. mn. és fn. Ami a zajló, mozgásban levő vagy álló jeget töri. Jégtörő karók, czölöpök. Jégtörő Mátyás, minthogy rendszerént a mi égövünk alatt Mátyás napja körűl a jég meg szokott indulni. Jégtörőknek hivatnak általán azok készületek és eszközök, melyek a hidak, malmok előtt felállítva a jégtáblákat kisebb darabokra zúzzák, hogy kártékonyságukat akadályozzák. Átv. ért. mondjuk oly személyről, ki valamely nehéz, a maga nemében új munkába, vállalatba kap, s azt minden akadályok daczára végrehajtja, vagy legalább megkezdi, hogy azt mások folytathassák; máskép: úttörő.