, (jegy-ěs) fn. tt. jegyěs-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Férfi és nő, kik bizonyos szertartás, pl. kézfogás, jegygyürü, jegykendő váltása által egymásnak házasságot igértek. Megsebesítetted az én szívemet én húgom, jegyesem. (Énekek éneke 4. fej. 9. v.).