, (jav-ad-al-om) fn. tt. javadalm-at. Általán birtok, mely a birtokosnak nem örökös tulajdona, s melynek az csak jövedelmét húzza. Különösen így neveztetnek az egyházi jószágok. Egyházi javadalom. Érseki, püspöki, káptalani, apáti javadalmak. Továbbá az ily jószágokkal vagy jövedelmekkel járó egyházi hivatalok. Lelkészi javadalom. Egyszerü, kettős javadalom. Javadalom elvesztése, eltagolása, elcserélése, eltörlése stb.