, (ját-sz-i) mn. tt. játszi-t, tb. ~ak. Örömest, könnyen, kedélyesen játszó. Különösen, mint kicsinyező képzője mutatja, am. kedvesen, fínoman mulattató, mint a tréfás, elmés, élczes emberek szoktak, kik a gondolatokkal, s meglepő ötletekkel mintegy játszanak, hogy másokat mulattassanak. Átv. ért. mondjuk lelketlen tárgyakról is, mennyiben más tárgyakat gyöngéden és gyakran érintve folytonos mozgalmat tüntetnek elé. Játszi szellő csintalankodik selyem fürteivel.