, (jámbor-ság) fn. tt. jámborság-ot, harm. szr. ~a. 1) Vallásos erkölcsiség. Keresztényi jámborság. 2) Szelíd indulatban nyilatkozó természeti jóság. Szépség és jámborság ritkán járnak együtt. (km.). 3) Együgyüség, bárgyuság. Jámborságával visszaélnek a rosz emberek. Jámborsága miatt nincs elég erélye.