, elavult fn. a köz divatban élő idő helyett, mely ma csak némely ragokkal használtatik, mint: ide-i, ide-en (idén), ide-etlen (idétlen), újabb alkotású idény stb. Alkotása olyan, mint a czipe (czipő), csörge (csörgő), bogya (bogyó) stb. szóké. A Münceni codexben ragozva többször eléfordul. És nem vall ő benne gyökeret, de idések. Az ő idésb fia. És mindketten idések valának. Én idém. Ez tü idétek. Harmadik személyraggal: ideje. Mindenkor ideje vagyon a jámborodásnak. (Km.). Ideje már, hogy te is tégy valamit. Ideje korán felkelni. Ideje korán való. Idejében, annak idejében am. kellő időben. Idején am. korán. V. ö. IDŐ.