, (idő-hiba) ösz. fn. Hiba, melyet a történetiró v. elbeszélő követ el, midőn az eseményt más időre helyezi, mint valósággal történt, midőn az eléadott történet vagy annak részletei nem egyeznek meg a korral, melyhez köttetnek, pl. időhibát követne el, ki a X-dik századi háborukban ágyúkkal lődöztetne. (Anachronismus). Máskép: kortévesztés.