, (im-már) ösz. időhatárzó. Első alkotó része im, am. majd, mindjárt, ezennel; a másik már (ma-ar) am. most (mast) jelennen. Élünk vele, midőn valaminek legközelebbi idejét akarjuk kifejezni, különösen 1) a legközelebb, vagyis pontban következőt, pl. immár megyek (legott, tüstént megyek); 2) a legközelebb elmúltat, pl. immár elutazott.