, (im-a-ad-ó) fn. tt. imádó-t. Személy, ki valamit imád. Különösen 1) Öszvetételekben am. valamit Isten gyanánt tisztelő. Napimádók, tűzimádók, bálványimádók. 2) Társalgási udvarias nyelven am. valamely hölgynek udvarlója, különös tisztelője, hódoló. Sok imádóji vannak. Imádóktól környezett hölgy. Melléknevül am. imádva tisztelő. Imádó hódolat.