, (im-a-ad-ság) fn. tt. imádság-ot, harm. szr. ~a. Az Istenhez emelkedett buzgó gondolatok és érzelmek öszvege, akár egyedül az észben és szívben rejtezzenek, (belső, titkos imádság), akár élő szóval adassanak elé, (szóbeli imádság). Úr imádsága. Imádságot mondani, olvasni. Buzgó, ájtatos, szívből szakadt imádság. Valakit imádságában háborgatni. Uram, hallgasd meg imádságunkat. V. ö. IMA.