, (im-a-ad-ás) fn. tt. imádás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Szélesb ért. buzgó, ájtatos folyamodás, könyörgés, magunk megalázása, melylyel Istenhez járulunk, (oratio). 2) Szorosb ért. a vallási tisztelet legfensőbb neme, mely egyedül Istent illet. Isten imádása. (Adoratio, cultus latriae). Mondható a hamis istenekről is. Bálványok, hamis istenek imádása. Tűzimádás.