, (il-l-et-ő-ség) fn. tt. illetőség-ět, harm. szr. ~e. 1) Járandóság, rész, mely valakit illet, melyhez valakinek joga van vagy melyet megadni tartozik. Kinekkinek kiadni saját illetőségét. A közmunkából ráesett illetőséget bevégezte. 2) Törvényes hatalom, műkör. Birói, törvényhatósági illetőség. A biró illetősége ellen kifogást tenni.