, (im-a-ad-koz-ik) k. m. imádkoztam, ~tál, ~ott. Szivét komoly erkölcsi érzelmekre gerjeszti, lelkét innepélyes buzgó elmélkedésekkel foglalkodtatja, s gondolatait Istenhez emeli. Buzgón, ájtatosan, háladatos szivvel, derült arczczal imádkozni. Regvel, estve imádkozni. Mindenha kell imádkozni, és soha meg nem fogyatkozni. (Sz. Pál). Viraszszatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. Imádkozzunk a holtak lelkeiért. Könyvből imádkozni. Áthatólag is. Elimádkozni a Miatyánkot. Leimádkozni bűneit.
"Serleg telijéből most oltárra önte,
Lendítve kicsinyég, társára köszönte;
S ivott valamicskét. Öcscse azonképen
A nagy örök esküt imádkozta szépen.
Buda halála. (Arany J.).