, (il-l-og) önh. m. illog-tam, ~tál, ~ott. 1) szökve mendegel vagy ballag, szökdécsel; néha: bujkálva bolyog. Odább, biztos helyre illogni. 2) Midőn a szaglást jelentő il gyökből ered, am. szaglároz, illatot húzva szuszog. Olyan, mint: vinnyog, hinnyog, sunnyog.