, (il-l-ő) mn. tt. illő-t. Általán ami illik; valamihez való, alkalmas, helyes; a társadalmi szabályoknak megfelelő; kellő. Müvelt emberhez illő beszéd. Katonához illő bátorság. Paphoz illő szerénység. Illő tisztelettel fogadni valakit. Öszveillő házastársak. A régieknél ill = üll levén, illő néha am. ünnepi, mi ünnepeltetik: "Midön szentöknek, kiknek földén, napjok illő, (quorum dies in terra ejus festi sunt). Debreczeni Legendáskönyv.