, elvont gyökelem, 1) Közelséget mutató szócska, mint származékai: i-de, i-tt, i-nn-en, i-nn-ét, i-ly bizonyítják. Ellentéte: o, mint: o-da, o-tt, o-nn-an, o-nn-ét, o-ly származékaiból kitünik. Rokon e jelentéssel, midőn kicsinyitő, fiatalitó értelme van, leginkább keresztnevekben, mint Feri, Erzsi, Pali, Matyi, Pisti, Laczi, amidőn ellentéte szinte o megnyujtva, s néha még k betüvel toldva, mint Ferkó, Erzsók, Palkó, Matyók, Istók, Laczkó. 2) Jelent mozgást, menést, haladást, a legszélesb értelemben véve, s megvan a szanszkrit elvont gyök: i, a görög ιηναι, a latin ire, a szláv it v. iti igékben, s megegyezik vele a lovat ménesre nógató és leheletes hi v. gyi indulatszó. Egyezik vele az ü gyök is űz (= ü-öz), üget (= üget v. ü-ög-et), üldöz (= ü-öl-d-öz) szókban stb. Származékai: idő, ideg, ill, illan, ing, inog, ireg, iz (tag), izeg, melyekben általán a mozgás, menés, haladás vagy mozgási képesség fogalma rejlik. Ide tartoznak a rezegő, reszkető mozgást jelentő: ied v. ijed, iszony, iszonytató, és a rázkodtató mozgást kifejező irtózik, irtóztató. 3) Elavult egyszerü ige, melyből sz segédbetüvel származik: i-sz-ik, s ebből i-t, i-t-at, i-t-at-ás stb. mint ě gyökből lett: ěszik, ětet, ětetés stb. 4) Boszankodást jelentő egyszerü hang, pl. I! nem akarok semmit tudni róla. Fájdalmas kitörést, részvétet jelentő indulathang az irgalom, vagy régiesen: iorgalom, iorgat szókban. 5) Az ivölt (i-öl-t, i-v-öl-t v. ü-v-öl-t) igében hallatszó i (vagy ü) hangutánzó; torokhang előtételével hí, hív, (mely rokon hé! szóval is) és ki-á-lt, ki-a-bál.