, (il-l-et-ék) fn. tt. illeték-ět, harm. szr. ~e. 1) Járandóság, tulajdonul szolgáló rész, osztályrész. A zsákmányból minden vitéz megkapta illetékét. Az évdijnak havi vagy évnegyedi illetékét felvenni. Az örökösöknek kiadni illetékeiket. 2) Munkából, teherből, adóból stb. annyi rész, mennyit valakire vagy valamire, törvény vagy szerződés szerént reá rónak vagy róttak. A hadi sarczból reá esett illetéket kifizette a város. A közmunkai illetéket bevégezni. A bélyegilleték fizetetlen.