, (il-l-et, l. IL, [2],) áth. m. illet-tem, ~tél, ~ětt. 1) Bizonyos helyen, részen érint, tapint. Durva kézzel ne illesd a sebet. Kis ujjammal sem illettem őtet. Sértő szóval illetni valakit. Ha megilletsz, legott oda vagy. 2) Helyére alkalmaz valamit; illeszt, vagyis véghez viszi, hogy valami illjék valahová. Testhez illetni a ruhát. 3) Valamihez tartozik, valamihez való, valakit érdekel, valakinek tulajdona, birtokaul szolgál. Ezen munka nem engem illet. Mi engem illet, nem sokat gondolok vele. Nem illet agg ebet a hintószekér. (Km.). Ezen jószág téged illet. A ház a legfiatalabb testvért illeti.