, (il-l-ed-ék) fn. tt. illedék-ět, harm. szr. ~e. Alkalmas szó a német Anstand kifejezésére, mennyiben ez oly állást, oly külső magatartást, alakot, jelent mely az illető személy müveltségéhez, hivatalához, rangjához, továbbá a körülményekhez, társasági szabályokhoz leginkább illik, s azokkal öszvehangzik. Illedékkel lépni föl nyilvános helyen. Illedékkel beszélni. Illedéket tartani. Illedék nélkül álló szónok. Természetes, erőtetés nélküli, urias, nemes illedék. V. ö. IL, (2), magashangú gyök.