, (il-l-ěg-et) áth. m. illěget-tem, ~tél, ~ětt. Valamit többszörös ide oda helyezés, mozgatás által alkalmas helyzetbe tesz, vagyis olyanba, mely leginkább illik hozzá. Gyöke a mozgást, különösen a helyezkedő, alkalmazkodó, kellő mozgást jelentő il, melyből illik és illem erednek. A ruhát hozzá illegetni a testhez. A nyalka legény illegeti magát. Szép vagy no, csak ne illegesd úgy magadat. Róka farkát illegeti, násznagy akar lenni. (Lakodalmi vers).