, (ik-et-len) mn. tt. iketlen-t, tb. ~ěk. Oly igékről mondjuk általán, melyek igegyökere v. igetörzsöke nincsen ik-kel megtoldva, pl. lát, jár, megy, szalad, ragaszt, magasztal, feketít, szabadalmaz stb.; különösebben olyan át- vagy önható igékről, melyeknek ellenében az ikes toldalék szenvedő állapotot jelent, pl. tör törik, vérez vérzik, hall hallik, érez érzik, hajol hajlik, nyúl nyúlik.