, (il-l-end-ő-ség) fn. tt. illendőség-ět, harm. szr. ~e. 1) Valamire vagy valamihez képesség, alkalmasság. Ezen eszközök illendőségéről nem kételkedem. 2) Társalgási szabályoknak, kivánatoknak megfelelő minemüség, tulajdonság; udvariasság, szerénység, tisztes cselekvésmód. Ezt hozza magával az illendőség. Eljárásodat nem tudom megyegyeztetni az illendőséggel.