, (i-j-ed-ség) fn. tt. ijedség-ět, harm. szr. ~e. A kedélynek hirtelen megrázkodása, és vele járó kellemetlen érzés, melyet bennünk valamely véletlen rosznak hatása gerjeszt. Nagy ijedség. Halálos ijedség. Minden tagját átfutotta az ijedség. Az volt ám az ijedség. Ijedségében nem tudta, mit tegyen.
"Mint sas fészkibe ha idegen sas szállna:
Verte vadul szivét az ijedség szárnya.
Arany J.